A Húsvét története
A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. A kereszténység ekkor ünnepli Jézus Krisztus feltámadását. A húsvéti történet szerint, a feltámadás előtt két nappal, pénteken, a rómaiak keresztre feszítették Jézust.
Úgy vélték, hogy tanításaival majd hatalomra akar törni, ezért megszégyenítésből töviskoszorúval a fején feszítették keresztre, lábát és kezeit a fához szögezve. A kereszt tetején ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis, Rex Iudeae, azaz Názáreti Jézus, Júdea Királya. Néhány óra múlva Jézus kereszthalált halt, majd zsidó hagyományok szerint az Olajfák hegyén, egy sziklába vájt barlang sírba temették testét, amit egy hatalmas kővel zártak be. Mivel másnap szombat volt és a 10 parancsolat szerint, meg kell szentelni a pihenőnapot, így családja és tanítványai csak vasárnap ment el sírjához. Mire odaértek nem találtak mást, csak egy üres sírhelyet. Egy angyal állt a sír mellett és azt mondta: “Nincs már itt, mert feltámadt!”
Mikor ünnepeljük?
A feltámadás ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség utáni teliholdat követő első vasárnap. Ezt onnan tudhatjuk, hogy a Biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján fogták el Jézust. Az Utolsó Vacsora alkalmával Jézus a tanítványok társaságában a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték, megtörve a kovásztalan kenyeret (macesz) és elfogyasztva az előírt több pohár bort.
A húsvét elnevezése a mai nap is sok nyelven: Paszcha (görög, orosz), Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste (román). Több európai nyelven a teuton (norsze) Östra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Easter (angol) Ostra (német). Östra istennőt szimbolizálta a tojás és a nyúl, ez utóbbit Németországban kezdték el használni húsvéti jelképként az 1800-as években, majd innen terjedt el világszerte.
Szokások
A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz érkezéséhez, és a megújulással, a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. Ezek a népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallási szertartásokba, hanem azzal párhuzamosa, mint falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak például a tél elűzését és a tavasz érkezését ünnepli.
Európa-szerte elterjedt szokás, mikor elpusztítják a telet jelképező szalmabábut. Elégetik, vagy vízbe fojtják. Magyarországon egyes tájakon ezt a szalmabábut kiszének vagy kicének nevezik, és ez teszi színesebbé virágvasárnapi szokásainkat. Farsang utolsó napja a húshagyó kedd, amellyel megkezdődik a nagyböjt. A böjt alatt régen főként kenyeret, száraz növényi ételeket fogyasztottak. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek taglalják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapokat nevezték el: a második a gulyásvasárnap, az ötödik a feketevasárnap, a hatodik pedig a virágvasárnap, ami már a húsvéti ünnep sorozat része.
A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtak szerint történik. Nagycsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Ezen a napon az étrendben valamilyen zöld ételt illesztenek, például parajt vagy salátát. A böjt régen hamvazószerdán indult, mely az előző évi elégetett barka hamujának megszentelése után kapta a nevét. Ezzel a hamuval kenték be a hívek homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen naponta csak egyszer ettek, zsírral vagy olajjal főztek, elhagyva a húst csak száraz növényi ételeket fogyasztottak. Ma már nem ilyen szigorúak az egyházi böjt előírásai, a negyven napos böjtöt már nem követelik meg. A hús elhagyása legtöbbször már csak nagypéntekre vonatkozik. A húsvét előtti hét, a nagyhét, Jézus jeruzsálemi cselekedeteihez kapcsolódik. A nagyhét virágvasárnappal kezdődik. Ezen a napon, a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlaton bárkákkal mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása emlékére Rómában a pápa 12 szerzetes lábát mossa meg. Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak és Rómába mennek, a pápához. Van, ahol a hagyomány szerint ezen a napon rejtették el a tojásokat, melyeket a gyerekeknek kellett megkeresnie. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja gyászünnep. Ekkor szokás felvonulni a kálvária-dombokra. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz köthetőek, mely között fellelhető legrégiebbi nyelvemlékünk:
“Világnak világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül.”
A templomokban ezen a napon letakarják az oltárokat, a harangok pedig hallgatnak.
A nagypéntek sötét, dísztelen templomait nagyszombat reggelre virágokkal és zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a tűz ünnepe, a feltámadás jegyében zajlik. A hagyományos sonkát szombaton elfogyasztják, ezzel megtörve a böjtöt. A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban ezen a napon egy hegy tetején várják a napfelkeltét, egyes hiedelmek szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka. A húsvéti tojás ajándékozása is ezen a napon történik több országban is, míg Magyarországon a hétfői locsoláshoz tartozik. Húsvét másnapján Kecskemét környékén, illetve német területeken szokás volt az Emmausz-járás. Jézus az Emmauszba vezető úton találkozott tanítványaival, ez a hagyomány ünnepli e történet jelentőségét. Az Emmausz-járás során kivonulnak a város szélén álló kápolnához és vidám ünnepséget tartanak. Ez a nap Európa-szerte a vidámság napja. Magyarország vidékein ezt a napot vízbevető hétfőnek is hívják, mivel ekkor tartanak locsolkodást. Régen a lányokat elvitték egy kúthoz és egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakban fürdették meg őket. A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a keresztelés szertartásához tartozik. A locsolás ma is elterjedt népszokás, annyi különbséggel, hogy ma már szelídebb formában, gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk és férfiak. A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, húsvéti tojást, kalácsot és italt tesznek egy kosárba és küldik el egymásnak.